Bíbor kasvirág

Például a növény által kiváltott szorongáscsökkentő, depresszióellenes, citotoxicitást és antimutagén hatást tárták fel különböző vizsgálatokban. A klinikai vizsgálatok eredményei ellentmondásosak a mellékhatások tekintetében. Míg egyes vizsgálatok a növény jótékony hatását mutatták ki a betegekre, és nem voltak súlyos mellékhatások, addig mások súlyos mellékhatásokról számoltak be, beleértve a hasi fájdalmat, angioödémát, nehézlégzést, hányingert, viszketést, kiütést, erythemát és csalánkiütést.

Korábbi kísérleti vizsgálatokban a növény egyéb biológiai aktivitásairól, például antioxidáns, antibakteriális, vírusellenes és lárvaölő hatásáról is beszámoltak. A növény másodlagos anyagcseretermékeinek különböző osztályai, mint például az alkamidok, a kávésav-származékok, a poliszacharidok és a glikoproteinek biológiailag és farmakológiailag aktívak.

Valójában a cikorsav és az alkamidok egyidejű meghatározását és egyedi elemzését sikeresen fejlesztették ki, főként nagy teljesítményű folyadékkromatográfiával (HPLC), amelyhez különböző detektorokat, többek között UV spektrofotometriás, coulometrikus elektrokémiai és elektrospray ionizációs tömegspektrometriai detektorokat társítottak. Az ellentmondásos vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy az E. purpurea felhasználásával sikeresen elvégzett nagy kísérletek ellenére számos kérdés megválaszolatlan maradt, és a jövőbeli vizsgálatok célja a növény hatásmechanizmusának teljes felismerése lehet új, kiegészítő módszerek alkalmazásával.

Kulcsszavak: Echinacea purpurea, gyulladáscsökkentő, klinikai vizsgálat, citotoxikus, immunmoduláns, pszichotikus, immunmoduláns, analitikus módszerek.

Az indiánok fertőző betegségek gyógyítására használták.

Kivonatát belsőleg főleg az immunműködés javítására használják. A nyelven bizsergő érzést okozhat, de ez nem veszélyes. Fokozza a szervezet ellenálló képességét a vírusfertőzések és a gyulladások ellen. A friss növényből nyert présnedvet (gyenge hőkezelés után) felső légúti megbetegedések megelőzésére adják. A nehezen gyógyuló sebek, fekélyek, valamint a nyálkahártya gyulladásának kezelésére összeállított kenőcsök egyik összetevője. Külsőleg alkalmazva gyulladásgátló.

Sugárkezeléssel párhuzamosan általában nem ajánlott, csak ha az orvos is hozzájárul. A homeopátiában lázzal járó fertőző betegségeket gyógyítanak vele.

Mellékhatásai

Hosszas használata alacsony vérnyomást, lázat, hányingert, hányást, nehéz légzést, ritkán gyomor- és bélbántalmakat, májgyulladást és bőrelváltozásokat okozhat. Anafilaxiás reakció is előfordulhat. Kölcsönhatásba léphet a májra káros gyógyszerekkel, egyes rákellenes gyógyszerekkel, szintetikus hormonokkal.

Absztrakt

Az Echinacea purpurea kivonatait Észak-Amerikában hagyományosan különböző fertőzések és sebek kezelésére használják, és világszerte nagyon népszerű gyógynövényes gyógyszerré váltak. A legújabb vizsgálatok kimutatták, hogy bizonyos standardizált készítmények erős és szelektív vírusellenes és antimikrobiális aktivitást tartalmaznak.

Ezenkívül többféle immunmoduláló hatást mutatnak, beleértve bizonyos immunfunkciók, például a makrofágok fagocitáló aktivitásának stimulálását és a hámsejtek vírusokra és baktériumokra adott proinflammatorikus válaszainak elnyomását, ami a különböző citokinek és kemokinek szekréciójának megváltozásában nyilvánul meg.

Ezek az immunmodulációk az érintett gének és transzkripciós faktorok fel- vagy leszabályozásából erednek. Mindezek a bioaktivitások a kivonat nem citotoxikus koncentrációinál is kimutathatók, és úgy tűnik, hogy inkább több összetevőnek, mint az Echinacea-kivonatokat jellemző egyedi kémiai vegyületeknek köszönhetőek. A bioaktív kivonatok lehetséges alkalmazásai túlmutathatnak hagyományos felhasználásukon.

Az Echinacea hagyományos felhasználása

Az Echinacea nemzetség számos őshonos fajából származó gyógynövényeket már jóval az európai gyógyszerek megjelenése előtt is használták Észak-Amerika síkságain, elsősorban különböző fertőző betegségek és sebek kezelésére. A botanikusok később kilenc különálló fajt soroltak be, amint azt az 1. táblázat mutatja, bár az orvosi feljegyzések arra utalnak, hogy a kijelölt fajok felhasználása között jelentős átjárás történt, és következésképpen egy adott faj egyes kezelésekhez való hozzárendelését óvatosan kell kezelni. Még az utóbbi években is történtek felülvizsgálatok a nemzetség rendszertanában .

Mindazonáltal általánosan elfogadott, hogy az Echinacea purpurea, a lila kúpvirágot az őslakosok, majd később az észak-amerikai eklektikus gyógyítók széles körben használták, valószínűleg azért, mert annyira elterjedt, és azért is, mert nyilvánvalóan számos betegségben hatásos volt. A jelenlegi gyógynövénykészítmények, amelyek Észak-Amerikában, Európában és másutt is igen népszerűvé váltak, inkább ezt a fajt részesítették előnyben a többivel szemben, és az alapvető tudományos vizsgálatok többsége is erre a fajra összpontosított.

Ennek megfelelően ez az áttekintés elsősorban az E. purpurea (rövidítve EP) tárgyalására korlátozódik, alkalmanként utalva az alternatív fajokra. A tudományos és klinikai vizsgálatok forrásanyaga általában a szárított növény vagy gyökerek légi részeinek vizes "préselt leve" vagy etanolos tinktúrája/kivonata. Az ilyen készítmények kémiai összetétele jelentősen eltér egymástól, legalábbis az ismert "markervegyületek", például a kávésav-származékok, alkilamidok és poliszacharidok tekintetében, amelyekről azt állítják, hogy hozzájárulnak a gyógyhatásokhoz.

fő bioaktív vegyületek azonosságának bizonytalansága azonban megnehezítette az alap- és klinikai vizsgálatok értelmezését, és sajnos a problémát súlyosbította a nem jellemzett forrásanyagok gyakori használata. Az Echinacea néhány hagyományos felhasználási módjának validálására tett kísérletként az utóbbi időben számos vizsgálatot végeztek a jellemzett EP-készítmények vírusokra, baktériumokra és más szervezetekre, gyulladásos válaszokra és génexpresszióra gyakorolt hatásairól fertőzött és nem fertőzött emberi sejtkultúrákban, valamint állatkísérletekben. Ezeket az eredményeket a következő szakaszok tárgyalják.