Illatos rózsásvarjúháj

Bekötött szemmel aligha lehet tudni, hogy szárított rózsaszirmot vagy Illatos rózsásvarjúhájat szagoltunk éppen. A bódító illatú Szibéria királynője azonban legalább egy tekintetben könnyedén maga mögé utasíthatná szebbnél szebb és sokat emlegetett riválisát a virágvilágban. Az illatos rózsásvarjúháj egyedülálló módon simogatja a lelket és emeli az egészséget.

Ez a gyógynövény mind erre képes:

küzd a fáradtság ellen,

csökkenti a depresszió és a szorongás tüneteit,

csökkenti a stresszt és megkönnyíti a feldolgozást,

javítja az agy kognitív funkcióit, például a memóriát és a jobb koncentrációt,

energiát biztosít a nagyobb fizikai teljesítményhez,

szabályozza a vércukorszintet,

hasznos lehet a rák kezelésében,

az öregedés hatásainak lassítása.

Az illatos rózsásvarjúháj, latin nevén rhodiola rosea, egy vastag levelű évelő növény. A hűvös, sok napfénnyel teli helyeket kedveli. Szibéria sarkvidéki és szubarktikus részein elterjedt, de nem nehéz megtalálni Kína, Mongólia és Európa magasabban fekvő területein sem. Korábban a mi területünkön is előfordult, de ma már kritikusan veszélyeztetettnek számít. Mivel az iIllatos rózsásvarjúháj tömeges betakarítása a világ más részein már megtörtént, Kanadában és Finnországban célzott ültetvényeket létesítettek.

Az illatos rózsásvarjúháj gyógyító ereje iránt világszerte egyre nagyobb a kereslet. Már nem csak a vikingek titokzatos meséiről és az ókori görög orvosok poros írásairól van szó, hanem az utóbbi évtizedekben a tudományos világ is vitatkozik az illatos rózsásvarjúhájról. Ez utóbbit elsősorban a rhodiola két összetevője, a rosavin és a szalidrozid izgatja. Ezek az anyagok nagyon hasznosak a mentális kimerültség, a depresszió és a szorongás leküzdésében. Ezenkívül az illatos rózsásvarjúháj adaptogénnek számít, azaz olyan növénynek, amelynek hatására jobban megbirkózunk a stresszel, és gyorsabban alkalmazkodunk az új körülményekhez.

A növény rizómáját használják, hogy a legtöbb egészségügyi előnyhöz jussanak, bár a szár és a fiatal levelek sem hiányozhatnak, és ízletes zöldségnek számítanak. A rizómát természetes módon szárítják, majd apró darabokra vágják. Készíthetsz klasszikus főzetet vagy hosszú infúziót, amely akár hat órát is igényel. Az illatos rózsásvarjúhájat tejeskávénak zabtejjel is érdemes kipróbálni. A tinktúrához ajánlott a rizómát kávédarálóban ledarálni, majd vodkába önteni, ahol legfeljebb 6 napig pihentetni kell, majd leszűrni. Bármelyik lehetőséget is választja, nem fogja megbánni, és meg a napját is illatossá teszi.

Az illatos rózsásvarjúháj (Rhodiola rosea).

Ezt a növényt Szibériában a „százévesek gyökerének” hívják, mert úgy vélik, hogy aki az ebből készült teát fogyasztja, biztosan megéri ezt a matuzsálemi életkort. Nem csoda, hiszen a növény antioxidáns hatása véd a káros szabad gyökök ellen, öregedésgátló hatással rendelkezik, jótékonyan hat a közérzetre, jó szolgálatot tesz depresszió ellen, szellemi és fizikai frissességet biztosít.

A stresszről mindenki tudja, hogy legyengíti szervezetünket és az immunrendszerünk működését is gyengíti. Nos, az illatos rózsavarjúháj-tea kortyolgatása kettős védelmet is biztosít, hiszen fokozza a stressztűrő képességet és még az immunrendszer működését is megtámogatja. Fontos, hogy semmiféle mellékhatása nem ismeretes, és még csak hozzászokni sem lehetséges.

Az illatos rózsás varjúhájat már a vikingek is használták erőnlétük fokozására. Rajongói univerzális csodaszerként tekintenek rá. Hatóanyagait 1960 óta kutatják intenzíven. Az egyik fő hatóanyagának a salidrosidenak bizonyítható a hatékonysága a stressz okozta evési zavarokban. A fenti összefoglaló alapján megfelelő kritikával kell értékelni az eredményeket a neurodegeneratív betegségekben való alkalmazásnál. Annál is inkább, mert az egyes készítmények hatóanyagainak összetétele a származási hely függvényében jelentős változatosságot mutat.