Kerti borágó

Az őshazája a növénynek Afrika, Kis-Ázsia ás Dél-Európa. Már az ókorban is értékes növénynek számított a borágó, mert a görögök ezzel ízesítették a borukat. Termesztését az arabok kezdték el, melynek eredményeként a 12. században már kedvelt fűszer és gyógynövény lett. Jelenleg az egész világon, beleértve hazánkat is, széles körben termesztik a kerti borágót.

Megjelenése

Kerti borágó

30–160 cm-re növő, egynyári növény. Főgyökere répaszerű, erősen elágazó oldalgyökerekkel. Szára üreges, bokrosodó. Levelei szórt állásúak, tojásdad alakúak, az alsóknak hosszú nyelük van. Könnyen szaporodik, a házikertekben magról állandóan felújul. Az idősebb növényeket fele hosszukra visszavágva új hajtásokat hoznak. Szárait, leveleit és a virágok csészéjét serteszőrök borítják. Virágzata kevés virágú forgó. Virága égszínkék, néha rózsaszín vagy fehér színű. Az ötszirmú, csillag alakú pártából kilógnak a fekete porzók. A magház négy részre tagolódik, mindegyikben 1-1 résztermés fejlődik. Ezek kb. 4–6 mm hosszúak, ovális alakúak, sötétbarna színűek, 2-3 évig csíraképesek.

Felhasználása

A növény pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára. Szerepel az OGYÉI tiltólistáján is. Csillag alakú virágait akkor hullatja el, amikor azok ehetővé válnak. Használhatjuk őket salátákba, savanyúság eltevésénél, de köretek és sütemények díszítésére, a legtöbb esetben szárítva is. Kellemes, enyhén sárgadinnyére emlékeztető illata jól illik a limonádéhoz.

Fiatal, zsenge levele apróra vágva gyenge ízű levesekhez, hideg italokhoz, krémsajtba, szendvicsek ízesítésére, mártásokhoz, salátákhoz alkalmas. Zöldségként való felhasználása hasonló a spenóthoz. Németországban nagyon kedvelt zöldség. A "zöld szósz" összetevője, amely Frankfurt am Mainban (frankfurti zöld szószként ismert), Közép-Hessenben és a kasseli térségben különböző receptek alapján elkészítve a hesseni nemzeti konyha jellegzetes étele.

Hatóanyagai:

A gyógyászatban a borágónak a legfontosabb felhasználási részei közé tartozik a termés, a magból előállított zsíros olaj és a leveles hajtás. A borágó terméséből nyert zsíros olaj legfontosabb összetevője a gamma-linolénsav. E mellett a zsíros olajban megtalálható még a linolsav, palmitinsav, olajsav és sztearinsav is. A növény levele tartalmaz nyálkát, cseranyagokat, flavonoidokat, szaponint, valamint egy kevés illóolajat és ásványi sókat.

A kerti borágónak, mind a termését, mind pedig a levelét nagy előszeretettel használják fel. A termés zsíros olajában található gamma-linolénsavat az érelmeszesedés megelőzésére alkalmazzák, mert csökkenti a vér koleszterin-szintjét. A növény zsíros olaja nem csak az érelmeszesedés kezelésére megfelelő, de ha az olaját bemasszírozzuk az ujjakba, akkor Raynaud-szindróma gyógyulását elősegíthetjük.

Hatásai:

A borágó leveles hajtásából készült tea vizelethajtó hatással rendelkezik, mely enyhíti a vese és a hólyagbántalmakat. A levelek forrázata a mellékvese működését serkenti, melynek következtében elterjedt a használata a pánikbetegség okozta szorongás oldására. Különféle kutatások bebizonyították, hogy a borágó jótékony hatással van az allergiás, illetve az idegi alapú bőrbetegségekre. A borágó szilícium tartalmának köszönhetően fontos szerepe van a hajszálerek, körmök és a kötőszövetek felépítésében is.

A borágó levelét a népi gyógyászatban is rendszeresen alkalmazzák, belsőleg a növény levelét használják fel vizelethajtásra és hasmenés gátlására, külsőleg pedig a kelések borogatására alkalmazható. A kerti borágó felhasználása nem csak a gyógyászatban, de az élelmezésben is elterjedt. A fiatal leveleket és hajtásokat mártások készítésekor, savanyú főzelékek ízesítésekor, és savanyú uborka berakásakor alkalmazzák.

A növényvilágban ritkaságnak számít az a növény, melynek a virágát el lehet fogyasztani. Ez alól kivétel a kerti borágó virága, mert igen kedvelt saláta alapanyagnak számít.