Közönséges kutyabenge

Tövistelen, 1-3 méter magas, lazán ágas cserje vagy bokorfa, sima kéreggel, csaknem vízszintesen elálló és ritkásan leveles ágakkal, melyek könnyen törnek. A kéreg fiatal korban zöld, később szürkésbarna, hosszú, keresztben álló szürkésfehér paraszemölcsökkel. A rügyek szőrösek, a rügypikkelyek hiányoznak. A levelek szórt állásúak, széles elliptikusak vagy fordított tojás alakúak, mintegy 2-7 centiméter hosszúak és 5 centiméter szélesek, olykor kisebbek. Csúcsuk röviden kihegyezett vagy levágott, szélük ép és gyengén hullámos, rajtuk a levél széle felé erősen előrehajló 7-9 érpár különösen szembetűnik.

Gyógyhatása

A kutyabenge kérgének fogyasztását elsősorban a bélproblémák kezelésére javasolják. A benne lévő hatóanyagok ugyanis segítik a bélmozgást, emiatt kiváló béltisztító és a fogyasztó teakeverékek egyik kedvelt alapanyaga. Édesköménnyel való bevitele által pedig csökkenti vagy megszünteti a puffadást, a felfűvódást és a bélgörcsöket. Székrekedés esetén is javasolt a használata, ugyanis nagyszerű hashajtó, megtisztítja a bélcsatornát a kórokozóktól.

Mivel a székletet könnyen üríthetővé teszi, gyakran ajánlják aranyérben vagy végbélrepedésben szenvedőknek, de azok számára is hasznos lehet a kutyabengekéreg tea bevitele, akik végbélműtéten estek át. Fogyasztását javasolják prosztataproblémák, valamint prosztatarák esetében is. Jótékony hatással van a májra, az epére és a lépre egyaránt. Meghűlés esetén pedig csökkenti a lázat.

A legtöbb hatóanyag, ami a kutyabenge által a szervezetbe kerül, a vizeleten keresztül távozik. Ilyenkor előfordulhat, hogy a vizelet vörösessé válik, olyan hatást keltve, mintha vér távozna, ám valójában csak a kéreg pigmentjei ürülnek ki a szervezetből. Nagyon ritkán a kutyabenge bogyóját is felhasználják hashajtóként, ám manapság már nem ajánlják a fogyasztását, ugyanis fogyasztása erős hányáshoz vezethet.

Állapotok, amelyekben ajánlott

A női hajhullás okai

székrekedés

végbélrepedés

bélgörcsök

láz

puffadás

aranyér

prosztataproblémák

Kutyabengekéreg tea készítése

Adj fél liter vízhez 20-25 gramm kutyabengekérget, majd főzd 30 percig, hogy a folyadék mennyisége nagyjából negyed literre csökkenjen. Szűrd le, és melegen fogyaszd.

Hashajtó keverék kutyabenge kéreggel:

Egy tálban keverj össze 12 gramm köményt, narancshéjat és 75 gramm kutyabengekérget. Egy evőkanálnyi mennyiséget forrázz le kb. 500 ml vízzel, szűrd le, majd langyosan fogyaszd.

Aranyér kezelésére alkalmas teakeverék készítése:

Oldj fel 10 gramm nátrium-szulfátot (glaubersót) és 10 gramm szódabikarbónát hideg vízben. Miután feloldódtak, adj a vízhez 10 gramm édesköményt és cukorport, majd 80 gramm kutyabenge kérget. Szárítsd meg alacsony hőnél a keveréket! Kb. 250 ml vízbe tegyél 1 evőkanállal a kapott egyvelegből, és hagyd állni néhány percet, majd szűrd le! A kapott folyadékot használd fel.

Vértisztító teakeverék kutyabengével:

Tegyél 40 gramm bodzavirágot, fagyöngyöt és kutyabengekérget, 20 gramm csalán-és szederlevelet, valamint 10 gramm borókabogyót egy tálba, majd keverd össze a növényeket! Kb. fél liter vízzel forrázz le 1 evőkanálnyi mennyiséget a keverékből, szűrd le, majd melegen fogyaszd!

Kutyabenge gyűjtése, szedése, tárolása

A vadon termő állomány állandó pusztulása miatt sajnos csökkent a gyűjtési lehetősége. Kora tavasztól gyűjthető a kutyabenge kérge, amit a törzsről fejtenek le. Tilos gyűrűsen lefejteni, ügyelni kell arra, hogy hosszanti csík alakban, folytonosan történjék meg a lehántás, ellenkező esetben kiszáradhat a fa! Az egyéves kort meghaladó kérgek adják a növény drogját, érdemes ezt figyelembe venni a gyűjtésnél, mert az ettől fiatalabb kéreg felhasználása hányáshoz vezethet! A 2 óráig tartó 100 fokos hőkezelést követően nagyjából 50 fokon érdemes szárítani.

Botanikai leírása, termesztése

A kutyabenge őshonos Nyugat-Ázsiában, Észak-Amerikában és Európában is. A bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó, alacsony termetű fa. A vadon termő kutyabengék mennyisége lecsökkent az elmúlt években, így érdemes odafigyelni, nehogy kár keletkezzen a még meglévő növényekben. A zsenge ágak barna színűek, ám időnként vöröses árnyalatot is felvesznek. Levelei váltakozók, ovális alakúak, felszínük kissé hullámos lehet.

A levelek végei hegyesek, a fiatalabbak felszínén pedig apró szőrök helyezkednek el. Virágai a levélhónaljzatban találhatóak, színük zöldesfehér. Bogyóterméssel rendelkező növény, a kis bogyók először zöld, majd piros színűek, teljes beérésükkor pedig feketévé válnak. Kedvelt élőhelyei a patakpartok, az erdőszélek, és a lápos rétek, nem szereti a hegyvidéket.

Rokonfajai a varjútövisbenge (Rhamnus catharticus L.) és a sziklai benge (Rh. saxatilis Jacq.). Könnyen különbség tehető ezek között a növények között, ugyanis a varjútövisbenge és a sziklai benge levelei gyakran tövisesek és csipkézettek, valamint a lelőhelyeik is teljesen eltérnek. Gyakran összetévesztik a zelnicemeggyel és a mézgás égerfával.