Lándzsás útifű

20–40 cm magas lágy szárú, évelő növény. Főgyökeres gyöktörzs jellemzi, rövid, barázdált, rostos szártagú hajtásain csak lándzsa alakú, 3-5 hosszanti, ívesen futó erezetű, ép szélű tőlevelek vannak. Az apró, 1–3 cm hosszú, kb. 4 mm széles, fehéres virágok tömött hengeres vagy gömbös füzérben állnak, sorrendben alulról felfelé nyílnak ki. A sárgásfehér porzók hosszabbak a négytagú, barnás szegélyű pártánál, így feltűnően kiállnak a virágzat szintjétől.

Szélbeporzású, pollenjének 8-14 pórusát annulus veszi körül. Májustól októberig virágzik. Virágpora közepes mértékben allergizál, jelentősége kicsi, pedig a pollenszemek száma portokonként 7700 is lehet. Hosszúkás toktermésében rekeszekben ülő, csónak formájú magok találhatók.

A mérsékelt égövi régiókban a Plantago lanceolata hagyományos felhasználása nagyrészt megegyezik a Plantago major L. hagyományos felhasználásával. A leveleket vizelethajtó és összehúzó szerként, valamint sebek, rovarcsípések, napégés, bőrbetegségek, szemirritáció, száj- és torokgyulladás kezelésére használják.

Milyen betegségek esetén alkalmazható a Plantago lanceolata?

A platán (Plantago lanceolata L.) a felső légutak fertőzéseinek kezelésére szolgál. Bár csak kevés klinikai adat áll rendelkezésre, a kísérleti kutatások eredményei megerősítik pl. a gyulladáscsökkentő, görcsoldó és immunstimuláló hatást.

Felhasznált részek:

A növénynek a következő részei vannak: Levelek

Összetevők: Savak (klorogén-, benzoesav, benzoesav, kávésav, kumársav, fumársav, szalicilsav, aszkorbinsav), iridoid glikozidok (akubin, katalpol), tanninok, flavonoidok (apigenin, luteolin, scutellarin, baicalein), alkaloidok, gumik, gyanták, kolin, allantoin, szaponinok, szteroidok, tápanyagok (ásványi anyagok: Zn, K+, Mg, P).

Gyógyhatások:

Antimikrobiális, antibakteriális, nyirokellenes, gyulladáscsökkentő, összehúzó, antiallergiás, antihisztamin, anti-katarralikus, köptető, nyálkaoldó, demulgeáló, alteratív, vérzéscsillapító, érösszehúzó, savlekötő, vizelethajtó, lágyító, sebezhető, kötőszöveti tonizáló.

Gyógyászati felhasználás:

A P. lanceolata gyógyhatásait közeli rokonával, a Plantago majorral osztja meg. Úgy tűnik azonban, hogy a P. lanceolata inkább belsőleg fejti ki hatását, míg a P. major külsőleg használható.

A P. major leveleit évszázadok óta használják sebgyógyító gyógyszerként a világ szinte minden részén, és a sebgyógyításon kívül számos betegség kezelésére. Ezek közé tartoznak a bőrrel, a légzőszervekkel, az emésztőszervekkel, a szaporodással, a keringéssel kapcsolatos betegségek, a rák ellen, fájdalomcsillapításra és fertőzések ellen. Külsőleg a Plantago major gyulladáscsökkentő, antimikrobiális, viszketéscsillapító és sebezhető. A növény macerált levelei vagy friss leve kiváló, gyorsan gyógyuló szer vágások, sebek, zúzódások és fülfájás (fertőzés) esetén.

P. A Lanceolata gyengéd nyugtató köptető, amelyet leginkább irritált köhögés és enyhe hörghurut esetén javallott. Hosszú távon jótékonyabb lehet. Belsőleg összehúzó és módosító tulajdonságokat fejt ki, különösen a nyálkahártya krónikus gyulladásos állapotaiban, mirigyes szövetekben vagy szeptikus vérmérgezésben. .

Farmakológia:

A klorogénsav gyulladáscsökkentő és sebezhető.

Az iridoid glikozid aucubin antibiotikus, antibakteriális, enyhe hashajtó, májvédő és elősegíti a húgysav kiválasztását.

A flavonoidok gyulladáscsökkentők.

Az allantoin elősegíti a sejtburjánzást és gyulladáscsökkentő.

A kálium, az alumínium és a mangán, valamint tizenöt különböző típusú bioflavonoidról feltételezik, hogy a vízhajtó hatást okozzák.

A friss platánfű folyékony kivonata és préselt leve a tannintartalomnak köszönhetően bizonyítottan bakteriosztatikus és baktériumölő hatással rendelkezik.

A poliszacharidok egerekben a pneumococcus fertőzéssel szemben védenek, ha szisztémásan, a kihívás előtt adják be őket. A védőhatás a veleszületett és nem az adaptív immunrendszer stimulálásából ered.

A levelekből származó nyálka nyugtató és gyulladáscsökkentő hatással van az alsó légutakra. A pontos mechanizmus nem világos.

Gyógyszerészet:

Kapszulák: 400mg, TID. Tinktúra (1:1, 25%), 2-4 ml TID. Infúzió: 2 teáskanál/csésze, TID. Friss gyümölcslé, 5-15 ml TID. Szükség szerint alkalmazott kenőcs vagy borogatás.

Tea

A lándzsás útifű teáját baktériumölő, nyálkaoldó hatása miatt elsősorban légzőszervi betegségekre, köhögésre, asztmára alkalmazzuk. Kiváló köhögéscsillapító. Allergia (por, pollen, állatszőr) esetén is ajánljuk. Sebgyógyító, gyulladácsökkentő, ezért ekcémára is használhatjuk. A frissen szedett útifüvet megmossuk, a levél hátoldalán lévő vastag erezetet körömmel megnyomkodjuk, és az ekcémás helyekre dörzsöljük a levét. Külsőleg alkalmazhatjuk még aranyérre és rovarcsípések kezelésére is.

Teakészítés

1 púpozott teáskanál  szárított (friss levélből dupla annyi szükséges) levelet adunk 2,5 dl vízhez; csak forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk. Teakeverék: 1 púpozott teáskanálnyi szárított keveréket 2,5 dl vízzel leforrázunk. A keverékhez kakukkfüvet és útifüvet veszünk 1:1 arányban. Köhögésre, léguti megbetegedésekre napi 2-3 csészével fogyaszthatunk.

Borogatás

A frissen szedett széleslevelű vagy lándzsás útifűlevelet megmossuk, egy deszkán összetörjük és felrakjuk.

Köhögésre légutakra kiváló szirupot is készíthetünk belőle. A receptért köszönet az ókoriegészség oldalnak.

Szirup, első változat

két összmarék útifűlevelet ledarálunk húsdarálón. Ehhez a levélpéphez 300 gramm nyerscukrot és 250 gramm valódi mézet és kevés vizet adunk, hogy oda ne égjen. Folyamatos kevergetés közben gyenge tűzön főzzük, amíg sűrű massza keletkezik belőle, amit azon melegen üvegekbe töltünk. Hűtőszekrényben tároljuk.

Szirup, második változat

A megmosott útifűleveleket nyerscukorral rétegesen rakjuk egy uborkás üvegbe és jól nyomjuk össze az egészet. A massza leülepedik. A következő napokon újabb és újabb rétegeket rakunk be, míg az üveg meg nem telik. A kertben egy védett helyen lyukat ásunk és a 3-4-szeres pergamenkötéssel lezárt üveget beleállítjuk. Egy deszkalapot teszünk föléje és arra nehezéknek egy követ. A gödröt úgy temetjük be, hogy a deszka és a kő jól látható maradjon. A talaj egyenletes melegének hatására a cukor és a levelek sziruppá erjednek össze.

Mintegy három hónap múlva kivesszük az üveget a földből, a levét gyümölcspréssel kinyomjuk (nem kendőn át), egyszer felforraljuk és jól zárható üvegekbe töltjük. Ha az erjesztésnek ez a módja nem kivitelezhető, tartsuk az üveget a napon vagy a tűzhely (kályha) közelében, míg az alján lerakódik a szirup. Ezt a szirupot is fel kell forralni egyszer.