Mirrhafű

Szára piroson befuttatott, levelei a szárnál keményebbek, fénylőek. Lándzsa alakú levelei a talaj közelében fűrészfogasabbak, a talajtól távolodva fogazottságuk megszűnik. Nyáron nyíló virágzata apró zöld színű virágokból áll tömött, levéltelen álfüzért alkot.

Hatóanyagai

Drogja (Chenopodii herba) 1-3% aszkaridolt, szaponinokat tartalmaz és a növényből kinyerhető a szafrol, mely az Ecstasy néven ismeret szintetikus partidrog egyik alapanyaga.

Ezt a gyógynövényt a népi gyógyászatban teák, borogatások és infúziók formájában használják gyulladásos problémákra, zúzódásokra és tüdőfertőzésekre, valamint tisztítószerként, fájdalomcsillapítóként, féreghajtóként a kerekesférgek és horogférgek kiűzésére, valamint gombaölő szerként.

Leírás

A mexikói tea az Amaranthaceae (hajdinafélék) családjába tartozó egyéves vagy rövid életű évelő gyomnövény a trópusi Amerikából. Mind a szára, mind a levelei apró mirigyeket tartalmaznak, amelyek aromás olajat választanak ki, amely pézsmás, kissé rossz szagú illatot áraszt. Zavart területeken, művelt szántóföldeken, út- és patakpartokon, valamint szemetes helyeken gyomosodik. Ön- vagy szélbeporzású, és könnyen újraveti magát.

Felhasználása

Többféle felhasználása is ismert, hiszen gyógyászati és étkezési célra is hasznosítható, de hatóanyagai helytelen alkalmazása esetén mérgezést is okozhat. A növény minden része, különösen magjai és a lepárlásukkal nyert illóolaj féregűző szert, aszkaridolt tartalmaz, melyet az állatgyógyászatban hasznosítanak. Fűszeres illatú leveleivel Mexikóban levest, kását és fekete babból, kagylóból készült ételeket ízesítenek. A leveléből készül a mexikói, un. jezsuita tea, amely étvágyjavító, vizelethajtó hatása mellett féregűzésre orsógiliszta, horog- és galandféreg ellen egyaránt hatékony.

A levelek hurut és asztma gyógyítására is alkalmazhatók és egyes amazóniai népek tejszaporítónak használják. Teája intenzív, és kellő körültekintéssel alkalmazandó, mert koncentráltan az erős drogok közé tartozik. Érdekesség, hogy az inka indiánok halottaikat ezzel konzerválták. Napjainkban közvetlen felhasználása visszaszorulóban van. A gyógyszergyártók az illóolaj-tartalmú drogjából bélgiliszta és fonálféreghajtó gyógyszert készítenek.

Használják továbbá gyomorfájás ellen, kígyómarás és más mérgek méregtelenítésére, valamint sebek és aranyér tisztítására. A növényből nyert olajat lábgomba és rovarcsípések kezelésére használják.

Szaporítás és termesztés

A D. ambrosioides a legtöbb talajon könnyen fejlődik, de a homokos vályogot és a napos, száraz területeket, valamint az 5,2-8,3 pH-értékű talajt kedveli. A magok frissen elvetve könnyen csíráznak. A csírázási arány jó, és a magok elvetésétől számított néhány napon belül megjelennek a palánták.

Maggyűjtés és tárolás

A terméseket szitán át kell szitálni, hogy eltávolítsuk a héjat.

A magok viselkedése ortodox. A levegőn szárított magok életképessége hermetikus tárolásban több évig is megőrizhető.

Felhasznált részek

Levelek, egész növények

Elkészítés

A levelek felforralása főzet készítéséhez

Illóolaj

A szárított levelek őrlése por előállításához

Gyakran egész növényeket rétegeznek a tárolás során, időnkénti keverés az illékony vegyületek felszabadítása érdekében.

Felhasználás

Füstölőszerként

Gombaölő szer a betakarítás utáni gabonában

Műtrágyához adva

0,5 tömegszázalékos arányban adható a tárolt babhoz.

Hozzáadva a tárolt kukoricához 5 % m/m%-ban

Célszervezetek

Szúnyogok, legyek és csigák

Gombák

Rovarlárvák ellen

A babban előforduló takácsatkák ellen

Raktári kártevők, pl. Sitophilus zeamais ellen