Molyhos ökörfarkkóró

E növényi szőrökkel (trichoma) borított kétnyári növényfaj akár kettő méternél is magasabbra nőhet. Magasra nyúló szárán tömött sorokban jelennek meg közepesen nagy, sárga virágai. A virágokat hozó szára a levelek csokrából tör elő. Életfeltételeinek számos élőhelyi sajátosság megfelel, főleg az olyan talajokat kedveli, amelyeket valamilyen szinten megbolygattak. Kedveli a napfényes területeket. Hosszú ideig csíraképes magvai a talajra szóródva, vagy állatok közreműködésével a talaj mélyebb rétegeibe jutva évek múltán is képesek kikelni.

Gyógyhatása

Szárított virágai

Az ökörfarkkóró több különböző gyógyhatását sikerült kimutatni. A növényben található nyálkaanyag csökkenti az enyhe gyulladást. A szaponinoknak köszönhető gyulladáscsökkentő és felületaktív hatása a savós hártyákon. A szaponinok és a flavonoidok együttes hatására, amelyek gátolják a hisztamin kiválasztását, gyulladásgátló és antihisztamin tulajdonsággal rendelkezik. A növényben található kumarin, mely vegyületet az asztma kezelésére is felhasználják.[45]

Felhasználása

Molyhos ökörfarkkóró

A molyhos ökörfarkkórót már az ókortól kezdve használták különféle bőrbetegségek, valamint torok és légzőszervi megbetegedések kezelésére.[46] Bőrpuhító hatású. Hatóanyagai közt szaponint, kumarint, glikozidokat találunk. Dioszkoridész ajánlása szerint légúti megbetegedések kezelésére használható fel. Napjainkban számos gyógynövény szaküzletben kapható. Nem orvosi célú felhasználásakor festékek és színezőanyagok, valamint fáklyák készítésére használják.

Orvosi célú felhasználása

Dioszkoridész már közel 2000 évvel ezelőtt tüdőbetegségek gyógyítására ajánlotta e növényt, és ez, valamint a köhögéscsillapítás maradt napjainkig is az egyik elsődleges felhasználási területe. Leveleiből főzeteket, vagy gyógyteákat készítettek, melyet köptetőként, szamárköhögés, hörghurut, torokgyulladás ellen és aranyér esetén használtak. Leveleinek elszívására szintén tüdőbetegségek gyógymódjaként tekintettek, mely szokás gyorsan elterjedt az észak-amerikai őslakosság körében. Az ökörfarkkórót hagyományosan hasmenés és hasfájás, illetve sebek, szemölcsök, köszvény és aranyér gyógyítására használták. A népi gyógyászat a belőle készített szirupot légúti megbetegedések esetén alkalmazta. Ma elsősorban légzőszervi problémákra (gégehurut, légcsőhurut, hörghurut), valamint emésztési zavarokra (hasmenés, gyomorhurut, bélhurut, vastagbélgyulladás) javasolják. Külsőleg hatásos sebek, a lábon lévő fekélyek kezelésére, enyhíti a bőr irritációit.

A molyhos ökörfarkkórónak semmilyen mérgező vagy káros hatása nem ismert.

Molyhos ökörfarkkóró

Az ökörfarkkóró egy gyomnövény, amit ránézésre a káposzta és valamilyen gótikus film díszletéhez használt virág keresztezésével hozhattak létre. Azért hívják ökörfarkkórónak, mert az ökörfarkra hasonlít. Mivel a mai gyerekek nem találkoznak állatokkal, így ökörrel sem, innen, a virágból visszafelé lehetséges elmagyarázni nekik, milyen is egy ökör, vagy legalább a farka. Az ökörfarkkórók nemzetsége 300 fajnál is többet számlál, az ide tartozó ökörfarkok hatalmas torzsaszerű levélalapból felépülő magas virágtestet formáznak és közös tulajdonságuk, hogy vastag szőrme, szőrzet borítja őket. Az egész északi féltekén elterjedt annak ellenére, hogy egy meglehetősen szelíd gyomról van szó. Virágzata hatalmas kórószáron helyezkedik el, minden virág csak egyetlen napig virágzik, a kifejlődő magtokok pedig több mint 200 ezer magot is rejthetnek, amelyek nagy része a növény 1 méteres körzetében ér földet. Gyomnövényként tehát sikeres, de az emberek között sokoldalúan használható gyógynövényként vált népszerűvé.

Molyhos ökörfarkkóró A 19. században csak angol nyelven több, mint 40 elnevezése volt a molyhos ökörfarkkórónak. Nevezték indián rongyfűnek, Ádám vesszejének, nyúlszakállnak, jéglevélnek,[18] szőrökkel sűrűn borított mivolta miatt nevezték gyapjas ökörfarkkórónak, bársonyos ökörfarkkórónak, takarós ökörfarkkórónak, koldustakarónak, Mózes takarójának, Miasszonyunk takarójának, szegény ember takarójának is.

A hatóanyag tartalom némileg eltér a virágzatban és a levelekben.

A virágban kb. 3% nyálka-heteropoliszaharid (xiloglucan, arabinogalactan, savas arabinogalactan, 0,2-0,5% iridoid (aucubin, catalpol, speciosid stb.), szaponin (verbascosaponin, mulleinsaponin I-VII), feniletanoid-glikozid verbascosid (= acteosid), 0,5-4% flavonoid, fenolkarbonsav, szterol, digiprolakton, kb. 10% invert cukor. A levélben szaponin, aucubin, nyálka-heteropoliszaharid. Teánk elsősorban levélzetből származik kevés virággal.

Gyógyszerész szemmel enyhe expectorans (köptetó) felső légúti, meghűléses hurutok esetén, népgyógyászatban diureticum, antirheumaticum, külsőleg sebkezelésre. Levél asthma eredetű bronchitisben is.

Alkalmazása javasolt:

felső légúti megbetegedések, asztma, COPD

a tüdő regenerálására

megfázás, nátha, hurutos panaszok esetén

asztma enyhítésére;

szemölcsök, bőrfoltok kezelésére;

aranyér kezelésére külsőleg is;

hasmenés, bélhurut, vastagbélgyulladás enyhítésére.

Az ökörfarkkóró nyálka-heteropoliszaharid hatóanyaga csökkenti a nyálkahártyák enyhe gyulladásos kórképeit. A szaponinoknak köszönhető gyulladáscsökkentő és felületaktív hatása a savós hártyákon. A szaponinok és a flavonoidok együttes hatására, amelyek gátolják a hisztamin kiválasztását, gyulladásgátló és antihisztamin tulajdonsággal rendelkezik. A növényben található kumarin, mely vegyületet az asztma kezelésére is felhasználják..

Mint minden hatásos és népszerű gyógynövénynek, az ökörfarkkórónak is számos elnevezése ismert. Nevezték indián rongyfűnek, Ádám vesszejének, nyúlszakállnak, jéglevélnek, szőrökkel sűrűn borított mivolta miatt nevezték gyapjas ökörfarkkórónak, bársonyos ökörfarkkórónak, takarós ökörfarkkórónak, koldustakarónak, vagy Mózes takarójának, Miasszonyunk takarójának, szegény ember takarójának is. Sznobok szöszös farkkórónak hívják.

Kifejezetten finom tea én egy kis mentával keverve használom esténként a teraszon és nagyokat szippantok a hűs, tiszta levegőből.