Orvosi szappanfű

Ujjnyi vastag gyöktörzse van, erről számos tarack és vékony gyökér ágazik le. Szára egyenes, kb. 50 cm magas, a virágzat szintjén kissé elágazó. Levelei lándzsásak, 5–10 cm-esek, átellenes állásúak, ép szélűek, ülők, 3 ívelt ér fut rajtuk végig. A kellemes illatú virágok bogas fürtöt alkotnak. Virágai fehérek vagy fehéres-rózsaszínűek, 5 sziromlevéllel és forrt csészével. Júliustól szeptemberig virágzik. Termése 4-5 foggal nyíló egyrekeszű tok, benne sok apró maggal.

A Saponaria officinalis-t már Dioszkoridész óta használják alternatív gyógymódként. Gyógyászati felhasználása többek között antisztifikáló, epehajtó, enyhén vizelethajtó, köptető, tisztító és erősítő hatású. A gyógynövény főzetét külsőleg alkalmazzák viszkető bőr kezelésére.

Hatóanyagai

Vörös színű gyökere (Saponariae radix) sok szaponinvegyületet és flavonoidokat tartalmaz. Főzetét erős nyálkaoldó szerként használják, vizelethajtó, tisztító, reumás fájdalmakat enyhítő hatása is van. A szaponinok csökkentik a víz felületi feszültségét, ezért mosószerként is használják (innen származik a növény neve).

Gyógyászati felhasználás

A szappanfű gyógyászati felhasználása: A szappanfű fő gyógyászati felhasználása köptető. A bélben kifejtett erősen irritáló hatása feltehetően serkenti a köhögési reflexet és fokozza a légutakban a folyékonyabb nyálkatermelést. Az egész növény, de különösen a gyökér módosító, antisztifikáló, epehajtó, epehajtó, vizelethajtó, enyhén vizelethajtó, köptető, tisztító, szúró és erősítő hatású. Az egész növény főzete külsőleg alkalmazható viszkető bőr kezelésére.

A növény bizonyítottan hasznos a sárgaság és más zsigeri elzáródások kezelésében, de a modern gyógynövénytanban ritkán használják belsőleg az emésztőrendszerre gyakorolt irritáló hatása miatt. Túlzott mennyiségben fogyasztva elpusztítja a vörösvértesteket és az érrendszeri központ bénulását okozza. Lásd még a toxicitással kapcsolatos fenti megjegyzéseket. A gyökeret tavasszal szedik, és későbbi felhasználás céljából száríthatják. A növény egyik szaponinja érdekesnek bizonyul a rák kezelésében, in vitro citotoxikus a Walker-karcinómára.

A szappanfű gyógyhatása

Pedig növényünk mindig is megbízhatatlan gyógynövény volt önmagában alkalmazva! Hiszen ugyan gyökere köptető hatású, de hamar hasmenést és hányást csinál, sőt nagyobb adag súlyos gyomor- és bélgyulladást is kiválthat!

Hogy akkor miért gyógynövény? Hát mert hozzáértéssel alkalmazva meg lehet szelídíteni.

Valaha KIZÁRÓLAG keverék csekély részeként alkalmazták biztonsággal, ugyanis picike mennyiségekben javíthatja más hatóanyagok felszívódását. Ez olyannyira igaz, hogy emberöltővel ezelőtt állatkísérletekkel igazolták, hogy szaponin tartalma kenőcsökben fokozza pl. az atropin bőrről való felszívódását..

Egyéb felhasználási módjai:

Az egész növényt (de különösen a gyökeret) vízben főzve szappant nyerhetünk. Kíméletes, hatékony tisztítószer, különösen a kényes szöveteken használható, amelyeket a modern szintetikus szappanok károsíthatnak (a Bayeaux-i faliszőnyeg tisztítására is használták). A szöveten csillogást eredményez. A legjobb szappant a növény meleg vízben való áztatásával kapjuk. A gyökereket meg lehet szárítani és tárolni későbbi felhasználásra. A növényt néha hajsamponként is ajánlják, bár szemirritációt okozhat. A növény erőteljesen terjed, és talajtakaróként is használható, ha egymástól kb. 1 méter távolságra ültetik.

Egyéb hasznosítási módjai

Ma már sokkal érdekesebb kíméletes, ,,bio” mosószerként való alkalmazása, mely szintén nem mondható túlságosan ismertnek. Inkább csak restaurátorok használják régi ruhák tisztítására a gyökér kivonatát.

Pedig Barra István 1841-ben remekül összefoglalta ilyetén hasznait:

,,A tajtékzó szappanfűnek a leveleiben és gyökerében nagy mennyiségű keserű, szappan sajátságú, vízbeni dörzsölés közben bőven tajtékzó anyag rejtedzik, mely a zsíros fótokat és motskokat a gyapjúból és akármely szövetből kiveszi, ennélfogva szintúgy mint a dercefű (Gypsophylla paniculata) szappan gyanánt használható, ezt a tajtékzó anyagot a savak éppen nem, a lúgsók pedig csak kis mértékben változtathatják. Ez a növény a legsilányabb homokon és legsoványabb agyag földekben is megél, melynél fogva a szappan gyárokban remek hasznokat tészen.”

Szintén Barra István említi (Növénytan, Pest, 1841) kertekben való ültetését, hiszen vágott virágként vázákba tették erős, igen kellemes illata és hosszan tartó virágzása miatt.

Gyerekkoromban még magam is láttam kertekben, igaz ez emberöltővel ezelőtt volt. Ma már dísznövényként lenézik.

A gyógynövény szaporítása:

Magvetés - a legjobb, ha rövid hideg rétegzéssel szaporítjuk. Ősszel vagy késő télen vetjük hidegházba. A mag általában 4 héten belül kicsírázik. Amikor a palánták már elég nagyok ahhoz, hogy kezelni lehessen őket, szúrja ki őket egyedi cserepekbe, és kora nyáron ültesse ki őket. Tavasszal vagy ősszel osszuk szét. Nagyon egyszerű, a tenyészidőszakban bármikor sikeresen elvégezhető, ha a növényeket nedvesen tartjuk, amíg vissza nem telepednek. A nagyobb osztásokat közvetlenül ki lehet ültetni a végleges helyükre. Mi úgy találtuk a legjobbnak, ha a kisebb osztásokat átültetjük, és enyhén árnyékos helyen, hidegházban neveljük tovább, majd kiültetjük őket, ha nyáron már jól meghonosodtak.

A szappanfű termesztése: Mezők, útszélek és patakpartok mentén.

A Saponaria officinalis ismert veszélyei: A növény szaponinokat tartalmaz. Bár mérgezőek, ezek az anyagok nagyon nehezen szívódnak fel a szervezetben, így általában károsodás nélkül átjutnak rajta. Alapos főzéssel is lebomlanak. A szaponinok számos növényben megtalálhatóak, köztük több olyanban is, amelyet gyakran használnak élelmiszeripari célra, például bizonyos babfélékben. Nem tanácsos nagy mennyiségben fogyasztani olyan élelmiszereket, amelyek szaponinokat tartalmaznak. A szaponinok sokkal mérgezőbbek egyes élőlényekre, például a halakra, és a vadászó törzsek hagyományosan nagy mennyiségben tettek belőlük patakokba, tavakba stb. a halak elkábítása vagy elpusztítása érdekében.