Réti ördögharaptafű

Felálló, kopasz hajtású, 20–80 cm magas, évelő növény. Feketés gyöktörzse rövid, mintha „leharapták” volna, tőlevelei oválisak, kissé lapockásak, nyelesek, többnyire ép szélűek, kis számú szárlevele lándzsás, átellenes állású, halvány főerük kiemelkedik a levéllemez síkjából. Júliustól szeptemberig virágzik, fejecskeszerű, eleinte félgömbös, később gömbös virágzata 15–25 mm széles, az egyes virágok tövében vacokpelyva áll. Jellemző rá a günödiőcia, azaz kétivarú és csak termős példányok is előfordulnak.

A porzós és termős virágok más-más fejen nőnek, a termős virágot tartalmazó virágzat a kisebb. A virágok nyílásuk előtt zöldesek, később kékesibolyák lesznek, majd a kicsüngő porzók rózsásra színezik őket. Virágai 4 hasábúak, pártacsövük 4–7 mm hosszú, a szélső virágok nem sugárzók. Belső csészéi lapos bögrecsövűek, 4-5 fekete, 1 mm hosszú bögreszerűek, külső csészéi négyszögletesek, érdes szőrűek. A négyszögletes, hasáb alakú kaszattermés burka borzas szőrű.

Felhasznált növényi részek:

A gyógynövénygyógyászatban elsősorban a növény gyökérzetét (rizóma) használják, de néha a virágokat és a leveleket is felhasználják.

A rizómát tavasszal vagy ősszel, virágzás után gyűjtik, míg a leveleket és a virágokat akkor gyűjtik, amikor a növény virágzik.

A gyógynövény szárítható későbbi felhasználásra.

A növényt korábban a latin "scabiosa succisa" néven ismerték, ami arra utal, hogy a múltban a gyógynövényt a rüh kezelésére használták (atkák okozta viszkető bőrfertőzés). A "succisa" leharapottat vagy levágottat jelent, és a gyökér alakjára utal. A név a néphagyományból származik, amely szerint az ördög annyira felháborodott a növény gyógyhatása miatt, hogy leharapott egy darabot a gyökérből, hogy az elveszítse gyógyító erejét. Ez a legenda tükrözi az angol köznapi elnevezést, az ördögharapást (devil's bit scabious).

A gyógynövényt valószínűleg a középkorban használták először gyógynövényként Európában, és legalábbis egy ideig gyógyító növényként nagy hírnévnek örvendett. Abban az időben a növényt "herba scabiosa" néven ismerték, ami azt jelenti, hogy "rühös növény". De nemcsak a rüh kezelésére használták, hanem külső sebek, mérgező rovarcsípések, gyűrűsféreg, szájpenész, bélférgek, epilepszia és gonorrhoea kezelésére is. Még azt is hitték, hogy a gyógynövény gyökerével meg lehet gyógyítani valakit a pestisből.

A népi gyógyászatban egészen az 1900-as évekig használták, de a modern gyógynövényes gyógyászatban már kevéssé tartják számon. Napjainkban főleg légzőszervi betegségekre, köhögésre, asztmára, hörghurutra ajánlják. Néhányan még javasolják emésztés elősegítésére, menstruációs- és bőrproblémákra, vagy akár bélparaziták elpusztítására.

A növény tinktúrája gyengéd, de megbízható kezelés zúzódásokra, elősegíti a véraláfutások gyors felszívódását. A vastag, fényes leveleket fel lehet használni gyapjú színezésére. Ha teát szeretnénk készíteni belőle 1-2 gr. szárított gyökérből főzetet kell készíteni. A tinktúra 1 rész szárított és apróra vágott gyökérből, és 10 rész 60 százalékos alkoholból készül. Átlagos napi használatnál (napi 3-4 pohár tea) mellékhatása nem ismert.

Tények, előnyök és felhasználás az ördögszegfűről

Az ördögszegfű fontos táplálék- és menedékforrás a mocsári fritilláris lepke (Euphydryas aurinia) számára. Ez a faj az Egyesült Királyságban és egész Európában veszélyeztetett, és populációi jelenleg leginkább Nagy-Britannia és Írország nyugati részére korlátozódnak. Mivel az ördögfűz a mocsári fritilláris lepkék lárvális gazdanövénye, ez a növény fontos szerepet játszik a lepkefaj védelmében. A mocsári fritillárián kívül az ördögszirom számos más beporzót is vonz, köztük lepkéket, lepkéket, méheket és légpárnás legyeket.

Ezek a fajok nem ártalmasak, és nem bántják a növényeket, így az ördögszirom termesztése nagyszerű módja annak, hogy a beporzókat a kertjébe látogasson, és támogassa az olyan ritka fajokat, mint a mocsári fritillary. A növény késői virágzási idejének köszönhetően az ördögszegfű virágai rendkívül értékesek lehetnek a beporzók támogatásában a szezon későbbi szakaszában, amikor más virágok már nehezen találhatók.

Az ördögfű meglehetősen lassan növekszik, és néhány év alatt éri el a maximális magasságot, ami körülbelül három láb. Általában az ördögfű általában nedves talajon fejlődik, bár néha a szárazabb körülményeket is elviseli. Ez a növény azonban nem boldogul a forró, teljes napfényben.

A virágzás jellemzően júliustól októberig tart. Emberi szempontból az ördögszegfű termesztésének nagy előnye, hogy egyedi virágai sok növény virágzási szezonjának végén színt visznek a kertbe. A vadon élő állatok szempontjából e növény késői virágzása fontos táplálékforrást jelenthet egy olyan időszakban, amikor nektárhoz nehezen lehet hozzájutni.

Ha magról termesztjük az ördögszegfűmagot, egyszerűen ősszel vessük el a magokat, hogy utánozzuk azt a természetes időpontot, amikor a vadvirágok általában elhullajtják magjaikat. A magok tavasszal is elvethetők, ha szükséges. Az ördögszegfű magjait alig kell földdel borítani, és napfényt kell kapniuk. A csírázás után ügyeljen arra, hogy a talaj nedvesen maradjon.

Ha már telepített növényből neveljük, egyszerűen ássuk be a gyökereket úgy, hogy a növény koronája éppen csak a talaj felszínén legyen. Az ördögszegfű a tenyészidőszak során bármikor ültethető, de kerülje a nagy meleg vagy hideg időjárás idején történő ültetést - ehelyett próbálja úgy időzíteni az ültetést, hogy a növénynek legyen néhány hete a szélsőséges időjárás előtt, hogy megtelepedjen.

Az ördögszegfű a nedves, jó vízelvezetésű talajon érzi magát a legjobban, de néha a kevésbé ideális körülményeket is elviseli. Ha úgy dönt, hogy ezt a fajt ülteti a kertjébe, ne feledje, hogy valószínűleg több évbe telik, mire az ördögszegfű virágot hoz.