Sédkender

Nedves talajon, folyók és tavak mentén, világos erdőkben, irtásokban gyakori évelő növény, amely 1 m magasra is megnőhet. Keresztben átellenes állású levelei tenyeresen szeldeltek, durván fűrészesek. Virágzata fészek, benne a virágok fehérek vagy rózsaszínűek, csövesek, sátorvirágzatot alkotnak. Termése kaszat, amelyen jól fejlett bóbita van.

Tartalmaz:

A növény pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára.[1] Továbbá: illóolaj, glikozida, keserűanyag, cseranyag, eupatoriopikrin, gyantaalkohol, szeszkviterpén-laktonok (eupatoriopikrin), poliszacharidok (heteroxilán), flavonoiodok, illóolajok, mérgező pirrolizidin-alkaloidok. Hasonló hatóanyagokat tartalmaz az amerikai lázgyökér Eupatorium perfoliatum, a pirrolizidin-alkaloidok nélkül.

Gyógyhatása(i):

Mivel segíti a kiválasztást, jótékonyan hat a máj és a vese működési zavaraira. Illóolaja ezenkívül növeli a szervezet általános ellenálló-képességét, az antibiotikumos kezelést általában nem igénylő vírusos fertőzésekkel (például influenza) szemben. Salaktalanító és hashajtó hatása is ismert. Ajánlott a máj és a vese működési zavarai, valamint homeopátiás készítményekben vírusfertőzések (például influenza, orr- és garatgyulladás) kiegészítő kezelésére. Manapság ajánlják májelégtelenségnél, vagy rossz májműködésnél fellépő bőrbántalmak (viszketegség), valamint egyéb bőrbetegségek, mint a rosacea vagy az acne rosacea (bőrpír) kezelésre. Fokozza a szervezet nem specifikus immunválaszát. Grippe, influenza, felső légúti hurutok kezelésére jótékony hatású.

Ellenjavallat:

Alkalmazásánál mindeddig nem tapasztaltak semmiféle mellékhatást, de pirrolizidin alkaloidjai nagy dózisban mérgező hatásúak (májkárosítóak és rákkeltők), ezért az előírt adagolást be kell tartani!

Felhasználása

Ajánlott a máj és a vese működési zavarai, valamint homeopátiás készítményekben vírusfertőzések (például influenza, orr- és garatgyulladás) kiegészítő kezelésére. Manapság ajánlják májelégtelenségnél, vagy rossz májműködésnél fellépő bőrbántalmak ('viszketegség'), valamint egyéb bőrbetegségek, mint a rosacea vagy az akne rosacea (bőrpír) kezelésre.

Alkalmazásánál mindeddig nem tapasztaltak semmiféle mellékhatást, de pirrolizidin alkaloidjai nagy dózisban mérgező hatásúak (májkárosítóak és rákkeltők), ezért az előírt adagolást be kell tartani!

Külsőleg viszketegség vagy pattanások esetén helyi borogatással 1 liter forrásban lévő vízbe tegyünk 1-2 evőkanál tinktúrát és ezzel napi 2-3 alkalommal alkalmazva érhetünk el eredményt.

Belsőleg teaforrázat és tinktúra formájában alkalmazhatjuk a vese és a máj működési zavarai ellen. Tinktúraként 20 cseppet tegyünk 1 pohár forralt vízbe és ezt naponta háromszor fogyaszthatjuk. Teaforrázatként 30 gr szárított levelet tegyünk 5 dl forró vízbe, 10 percig hagyjuk ázni, majd szűrjük le és ezt az adagot a nap folyamán kis kortyokban fogyasszuk el.

A homeopátiában is gyakorta alkalmazzák. Az ókori görögök szemgyulladásra és az emésztés javítására használták. A középkorban sebgyógyítóként, az amerikai misszionáriusok idejében pedig tífusz elleni szerként használták. Más híres középkori bölcsek hashajtóként és hánytatószerként, sárgaság ellen, ödémákra és véraláfutásokra, influenza ellen, különböző fekélyekre, vértisztításra, skorbutra, valamint másnaposságra alkalmazták. A latin cannabinum elnevezés és a magyar sédkender megnevezés arra utal, hogy a kenderrel állhat kapcsolatban. Ez azonban ebben a formában nem igaz. A kapcsolat csupán csak a levél formájából ered, a sédkender hatásaiban erősen eltér a kendertől.

Mikor gyűjtik:

A szárakat és a leveleket tavasszal, virágzás előtt, a virágos hajtásvégeket pedig nyáron, az elvirágzás végén gyűjtik be. Virágzó hajtását június-augusztusban gyűjthetjük. Beszáradási aránya: 4:1. A felhasznált részeket ritkán alkalmazzák frissen, mert ekkor kellemetlen szaguk és ízük van.