Thapsia

A Thapsia fajok lágyszárú évelők, 50–200 cm-ig nőnek. Nagy, rendszeresen elosztott ernyővirágzatuk van. A magoknak négy szárnya van, ez a fő jellemzője a nemzetségnek, amely a Földközi-tenger környékén, az Ibériai-félszigeten és Észak-Afrikában terjedt el. A vele rokon bürökhöz hasonlóan mérgező növény.

A Thapsia általános név a nemzetség tagjainak ókori görög θαψία (thapsía) nevéből származik. A görögök úgy vélték, hogy az ősi szicíliai Thapszosz településre utal.

Nagy múltra tekint vissza az ősi hagyományos orvoslás terén. Az algériaiak fájdalomcsillapítóként használták, bár felismerték, hogy a növény mérgező a tevék számára. Ez lehetett a görög Küréné kolónia egyik exportált gyógynövénye, a szilfion, amelyet hashajtóként és hánytatóként használtak. Annak ellenére, hogy a szilfion pontos jelentése ma is vitatott, egyes történészek úgy vélik, hogy ez lehetett a Thapsia garganica.

A halálos répa életmentő potenciálja

A mérgező növény értéke a szemlélő szemében van, a Thapsia garganica pedig a rák specialisták körében nagy becsben áll. A Queen's University kutatói által nemrég közzétett fejlesztés nyomán sok rákbeteg egyenesen megkedvelheti ezeket a mérgező sárga mediterrán évelőket.

A Thapsia régóta "halálos sárgarépa" néven ismert az állatok megölésére való képessége miatt. Az ókori görög orvosok állítólag sikeresen alkalmazták fájdalomcsillapítóként és tisztítószerként az embereknél. A modern onkológusok még magasabbra tűzték ki céljukat, és azt remélik, hogy a rosszindulatú daganatokat a növény gyökeréből nyert kivonattal, a thapsigargin nevű összetett molekulával tudják megállítani, amelyet csaknem 40 évvel ezelőtt azonosítottak.

Felhasználások

Hagyományos gyógyászat

A Thapsia nemzetség tagjainak gyógyhatását már i. e. 300-ban felismerték.[15] A hagyományos orvoslásban a Thapsia villosa gyökerét tisztítószerként és hánytatóként használták. A Thapsia villosa gyantáját hólyagképző szerként (vesicant) vagy ellenirritánsként használták, hasonlóan a Thapsia garganica gyantájához. Spanyolországban a gyantát hagyományosan Segarra-ban a rüh kezelésére is használják.[16] A gyökérkéregből készült, olajjal átitatott borogatásokat fájdalomcsillapítóként és reuma kezelésére használták. Ezeket Salamancában a lópata repedéseinek kezelésére is használták.

A növény hagyományos gyógyászati felhasználását azonban ma már nagyrészt hatástalannak és erősen nem tanácsosnak tartják a Thapsia villosa mérgei által jelentett veszély miatt.

Orvosi kutatás

A Thapsia garganica és a Thapsia transtagana mellett a Thapsia villosa var. villosa is tartalmaz C-19 terpenolidokat, amelyek in vitro erős SERCA-gátló tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek az orvosi kutatók érdeklődését az olyan neurodegeneratív rendellenességek, mint az Alzheimer- vagy a Parkinson-kór kezelésében rejlő lehetőségeik miatt keltik fel.

Egyéb felhasználások

A Thapsia villosa gyökeréből származó mérget a katalán halászok hagyományosan a halak elkábítására, a halak könnyebb kifogására szolgáló ichtiotoxinként használják. A Thapsia villosa gyökérkéreg kivonatát már az ókor óta használják sárga színezékként. A 18. században a virágokból származó sárga színezéket gyapjú színezésére használták. A Thapsia villosát dísznövényként is termesztik élénksárga virágai miatt. A Thapsia villosát dísznövényként is termesztik.