, 2022/10/19

A benedekfű (Cnicus benedictus) az őszirózsafélék (Asteraceae) vagy (Compositae) családjába tartozó növény, a Cnicus nemzetség egyetlen faja. Népies nevei: áldott bogáncs, keserű bogáncs, áldottfű, áldott bárcs, áldott haloványka, pápafű.

Benedekfű

Mediterrán vidékeken máig vadon élő, egyéves növény. Fél méter magasra nő, szára ötélű, elágazó, alsó része érdes és mirigyszőrökkel borított. Levelei alul nyelesek, feljebb ülők, hosszúak, szeldeltek, lándzsa alakúak és tüskések. Fészekvirágzata sárga, termése bóbitás kaszat. Június-júliusban virágzik.

A hajtásdroghoz virágzása kezdetén takarítják be.

Gyógyászati célokra oldalhajtásait és felső 30–40 cm hosszú virágos, leveles részét szedik. Árnyékos helyen kell szárítani, mert a napfényre érzékeny; azon hamar kifakul. Egy kilogramm szárítmányhoz 5 kilogramm nyers növény kell.

A Cnicus a görög knizein szóból származik

Ami azt jelenti, hogy "kínozni", és a növény tüskéire utal. A régi elnevezés Carduus jelentése 'tövis', amely családnév alá a növényt korábban besorolták. A Benedictus fajnév a találgatások tárgya. Egyrészt az "áldott" jelentés a növény gyógyító erejére utalhat, másrészt pedig a bencés szerzetesekre, akik a középkorban a növényt a pestis ellen használták. A 17. században Matthiolus írt az áldott gyűszűvirágról: "...aligha van jobb gyógyszer a rák és más rothadásos károsodások ellen". A külső testrészeken lévő rákos kinövéseket "kardobenediktin" vízzel mosták le, és az összezúzott gyógynövénnyel szórták meg. A régi gyógyszerészeti művekben (pl. Szent Hildegardnál) leírt "benedicta" nem áldott bogáncs, hanem a bencés/avendulafű (Geum urbanum L.)

Ehető és gyógyászati felhasználás

A Cirsium, Arctium és Onopordum fajokkal ellentétben ezek a gyűszűvirágok nem tekinthetők ehetőnek; a levelek élvezhetetlennek, ha nem is keserűnek.

Az áldott gyűszűvirágot leginkább gyógyászati célokra használják. A cnicinnek, e gyógynövény fő összetevőjének antibakteriális, rákellenes és gyulladáscsökkentő tulajdonságokat tulajdonítanak.

Ezt a növényt a középkorban a fekete pestis kezelésére használták. Mostanában leginkább galaktagógusként használják más gyógynövényekkel együtt, hogy növeljék az anyatejellátást. Az emésztőrendszer támogatására és a máj méregtelenítésére is használják, akárcsak a máriatövist. A máriatövis segíthet semlegesíteni az olyan baktériumokat, mint az E. Coli, a Staphylococcus aureus és a Bacillus subtilis. A cnicin blokkolja a baktériumok szaporodásához szükséges enzimeket, így azok nem tudnak szaporodni és elpusztulnak.

A szakirodalomban

Shakespeare Sok hűhó semmiért című vígjátékában a "Carduus Benedictus" tinktúra formájában megfázás ellen ajánlott. A célzott utalás Margaret által Beatrice kínzó-szeretőjére, Benedictre vonatkozik.