Komló

Évelő kúszónövény. Virágai kétlakiak, a hímek laza füzérekbe, a nőivarúak tömött álfüzérekbe rendeződnek, ezekből fejlődnek a sárgászöld komlótobozok. A jobbra csavarodó száron horgas szőröket és keresztben átellenesen elhelyezkedő, hosszú nyelű, 3-5 karéjú, durva tapintású leveleket találunk. 10–40 m hosszú indáival bokrokra, fákra kapaszkodik. Tavasszal a friss hajtások a növényvilágban rendkívül gyorsnak számító 20–50 cm/hét sebességgel törnek elő a telet a talajban átvészelő, körülbelül 1–3 cm vastag és több méter hosszú gyöktörzsből. Júliusban virágzik.

Hatásmechanizmus

A Humulus farmakológiai hatása elsősorban a szárított, nővirágú részek (strobilis) gyantájának (lupulin) köszönhető. Úgy vélik, hogy a Humulus gyantában lévő összetevők hozzájárulnak a γ-aminovajsav (GABA) neurotranszmitter, a központi idegrendszer fő gátló neurotranszmitterének szintjének növeléséhez.

A nyugtató hatás a szinergikusan ható összetevők három különböző kategóriájának eredménye lehet: alfasavak, bétasavak és illóolajok. Úgy tűnik, hogy a keserű alfasavak (humulonok) a legaktívabbak az összetevők közül, különösen a 2-metil-3-butén-2-ol alfasav-bomlásterméke érdekes. A keserű béta-savak (lupulonok) és az illóolajok szintén hozzájárulnak a Humulus lupulus nyugtató hatásához.

Patkányokon végzett in vivo vizsgálatok adatai azt mutatták, hogy az alfa keserűsavakat tartalmazó Humulus-kivonatok jelentős nyugtató és antidepresszáns hatást fejtenek ki, míg a béta savak antidepresszáns hatást mutatnak, de kevesebb nyugtató hatás mellett, valószínűleg a GABA neurotranszmissziós aktivitás befolyásolásával.

A Humulus illóolaj egyéb összetevői a terpén szénhidrogének, a mircén, a humulén és a karyophilén, amelyek a teljes illóolaj-tartalom 80%-90%-át teszik ki.

Bár a témában már számos tanulmány született, még sok mindent kell megtudnunk a Humulus gyantáról, annak összes aktív biokémiai összetevőjéről és a CNS-re gyakorolt hatásukról.

Adagolás

A humulust gyakran kombinálják más altató hatású gyógynövényekkel, például valeriánával, kamillával és golgotavirággal. A kombinációt általában 300-1000 mg-os adagokban szedik. Önmagában a Humulus általában biztonságosnak tekinthető, és 600 mg-os dózisban, de akár 1200 mg/nap dózisban is szedhető. Koncentrált kivonat formájában alacsonyabb dózisok, például 50-300 mg ajánlott.

Hatóanyagai, felhasználása

Az elvirított termős növények virágzata a megnövekedő murvalevelekkel és takarópikkelyekkel tobozszerűvé válik. Gyógyszerként és a sörfőzéshez csak ezeket az úgynevezett 'komlótobozokat' használják. A tobozkában mirigyszőrök találhatók, amelyekben a keserű ízű, étvágygerjesztő és tartósító hatású lupulon és humulon válik ki. A tobozkából nyert komlóliszt a sörgyártásban fontos, ezért a komlót nagyüzemi táblákon termesztik is. Emellett kb. 1–3% illóolajat és fito-ösztrogéneket is tartalmaz.

A gyógyszerészek a drogot Strobuli Lupulinak (Lupuli strobulus) nevezik. A népi gyógyászatban teáját nyugtató, altató hatásúnak tartják, bár nem tudni, mi ennek a hatóanyaga. Az álmatlanság elleni italokban a komlót hatékonyabb nyugtató füvekkel, mint például macskagyökérrel kombinálják.

Kimutatták, hogy csökkenti a koleszterin-szintet.

Hagyományos felhasználások

Az 1800-as évek végére a komlót az Egyesült Államokban általánosan használták az általános orvoslásban álmatlanság kezelésére és keserűként az emésztési zavarok enyhítésére. Az 1900-as évek elején az Egyesült Államokban az eklektikus orvosok állítólag hipnotikumként használták a komlót kifejezetten az aggodalom vagy ideggyengeség miatti álmatlanság ellen. A komlóval töltött párna évszázados népszerű népi gyógymód az álmatlanság ellen.

Észak-Amerikában több indián törzs egymástól függetlenül fedezte fel a Humulus gyógyhatását emésztési zavarokra, nyugtatóként és alvássegítőként, valamint fogfájás enyhítésére. Egyéb hagyományos felhasználási területei közé tartozik a menopauzával járó női tünetek, például a hőhullámok és a csontritkulás kezelése, mivel a növény ösztrogén tartalma miatt.