, 2022/11/10

A közönséges boróka (Juniperus communis) a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld növényfaj. Fűszer- és gyógynövény. Népies neve: apró fenyő, borostyántüske, borosán, borovicska, fenyőtüske, borsikafenyő, borsfenyő, fenyőmag, gyalogfenyő, törpeboróka, töviskés fenyő, borókafenyő, gúzsfenyő, pattanófenyő, komkék.

Közönséges boróka

3–5 m (ritkán akár 8 m) magasra növő, örökzöld cserje. Sudara bókoló. Alakja még egy-egy termőhelyen belül is igen változatos lehet (Józsa). A nőivarú egyedek rendszerint elfekvők, a hímivarú példányok inkább feltörekvők, esetenként oszloposak. Kérge szürkésbarna, kicsit bordás, rostos, szalagosan lefoszló. Hajtásai fölfelé törők vagy bókolók; a fiatal hajtások bronzosak. Ritkásan elágazó gyökerei mélyre nyúlnak, ezért az erdőből hazavitt példányokat ritkán sikerül életben tartani.

Pikkelylevelei egyáltalán nincsenek. A hármas örvökben a hajtásokra merőlegesen álló, 1–2 cm hosszú, árszerűen szúrós levelei lapos tű alakúak, alma- és citromillatúak. Fonákuk zöld, a színük ezüstös, amitől a növény szürkészöldnek látszik. Rövid, hengeres porzós virágai az előző évi hajtások levélhónaljaiból, a kicsi, rügyszerű termős virágok a levélhónaljakból növő törpehajtásokon nőnek.

Érett, sötét kékesfekete, hamvas-fényes, meghúsosodott, a fekete borsnál valamivel nagyobb tobozbogyója (galbulus) a borókabogyó (Juniperi fructus); a bogyós gyümölcsök egyike. Az első évben zöld marad, csak a második, ritkábban a harmadik évben érik be, ezért ugyanazon a növényen gyakorta érett és éretlen bogyók is láthatók. Az érett bogyó fényes feketéskék, átmérője 5–10 mm, bevonata kékes-hamvas, viaszos.

Gyökérzete ritkásan ágazik el, emiatt az átültetést rosszul tűri.

A J. communis bogyójának vagy kivonatának lehetséges gyógyászati alkalmazásai számos hagyományos orvosi rendszerben leírják, hogy vízhajtóként, általános fertőtlenítőként, valamint gyomor-bélrendszeri rendellenességek kezelésére használják. Reumás ízületi gyulladás és cukorbetegség kezelésére is használják.

Ősidők óta széles körben használják gyógynövényként. Hagyományosan a növényt hasmenéscsillapítóként, gyulladáscsökkentőként, összehúzószerként és fertőtlenítőként, valamint különböző hasi rendellenességek kezelésére használják. A J. communis L. fő kémiai összetevői a következők: α-pinen, β-pinen, apigenin, szabinen, β-szitoszterin, kampeszterin, limonén, cupressuflavone és sok más. Ez a felülvizsgálat tartalmazza az elmúlt 20 év folyóiratainak és különböző könyvek frissítését erről a növényről, amely a farmakológiai aktivitást és az egészségügyi előnyöket képviseli a különböző betegségek ellen.

Hagyományos felhasználások

Bogyók Karminatív, húgyúti fertőtlenítő, vizelethajtó, emmenagóg, izzasztó, emésztésjavító és gyulladáscsökkentő.

Légi részek Akut és krónikus hólyaghurut, albuminuria, hólyaghurut, veseelnyomás, leukorrhoea és amenorrhoea esetén.

Gyümölcs Antiszeptikus, serkentő, fertőtlenítő, sztiptikus, krónikus Bright-kór, migrén, vízkór, reumás és fájdalmas duzzanatok, cölöpök és csecsemőtuberkulózis.

Kéreg Gyermekek nefrotikus vízkórja, asztma, gonorrhoea, tüdőbénulás, ízületi gyulladás, légúti megbetegedések, cukorbetegség, hólyaghurut, krónikus pyelonephritis, köhögés, hasi rendellenességek és bőrbetegségek.

Felhasználása

Oszlopos termetű változatait kertekben dísznövénynek ültetik. Régóta használják fűszernek, főznek belőle lekvárt és borókapárlatot, és felhasználják a gin, jenever ízesítésére is. Olaját és a zöld részek lepárlása után fennmaradó kátrányt már az ókori Egyiptomban is használták a balzsamozó szerekben – az olajat gyógyításra is. Ma rovarriasztó szerek és illatszerek alapanyaga.

Jól gesztesedik, ami mutatós faanyaggá teszi. Szabálytalan évgyűrűjű fája sűrű rostú, közepesen kemény, tartós, kellemes illatú. Jól faragható, jól fényezhető, ezért dísztárgyak, dobozkák készítésére, „berakásra” használható. Fáját a rómaiak füstölőkben használták.

A „fenyődivat” előtti időkben Európában és Észak-Amerikában is kedvelt karácsonyfa volt – helyenként ma is használják még e célra.

Gyógyhatásai

vizelethajtó,

emésztést serkentő,

vesekőoldó,

epekőoldó hatású.

Kitűnő izzasztó hatású;, főleg reumatikus panaszokra jó. Vizelet- és szélhajtóként, étvágyfokozóként, epe- és vesekő-oldószerként valamint hurutos megbetegedéseknél, valamint köszvény és csúz ellen is alkalmazzák. A bogyókból lekvárt is készítenek, melyet epe-, és veseműködést serkentő szerként fogyasztanak. Más gyógynövényekkel:

csalán,

ezerjófű

bengekéreg,

nyírfalevél,

tárnicsgyökér,

veronikafű)

kevert teája:

csúz,

köszvény,

ízületi bántalmak elleni gyógytea.

Ph. Hg. VIII.-ban hivatalos drogok: