Közönséges párlófű

Már az ókori Egyiptomban ismert és tisztelt növény. A középkorban is tisztelték mágikus erejét, a gonosz szellem elűzésére használták.

15–100 cm magas évelő növény. Áttelelő szerve gyöktörzs. Levelei összetettek, páratlanul szárnyaltak. A szár szőrös, hosszabb és rövidebb szőrökből áll. Virágzata füzér, virágai szirmainak színe aranysárga, csúcsuk ép, a vacokkehely majdnem a tövéig barázdált. Júniustól októberig virágzik. Elnyílás után a csészelevelek kúpszerűen összeborulnak, a vacok szélét pedig horgas tüskekoszorú veszi körül. Áltermése a vacokba zárt egy, vagy ritkán két aszmag.

Gyógyhatásai:

összehúzó, epeműködést szabályzó és epehajtó, étvágyjavító, vizelethajtó, antibiotikus hatású és gyulladásgátló.

Gyógyászati felhasználásai: 

belsőleg vastagbélgyulladás, hasmenés esetében alkalmazzák, amikor is négyóránként kell itatni a beteggel teát. Fertőző hasmenésnél is igen hatékony, mivel helyileg úgy hat, mint az antibiotikum. Gyulladásnál mérsékli a gyulladást és egyben a kórokozókra is hat. Gyomorfekélynél is nagyon hatásos.

Felhasználási módok:

Teakészítés: 

1 púpozott apróbojtorjánt adunk 1/4 liter vízhez, forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk. Teakeverék májpanaszok esetén: apróbojtorjánt, közönséges galajt, szagosmügét 1:1 arányban összekeverünk, ebből 1 púpozott teáskanálnyit adunk 1/4 liter vízhez, forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk.

Fürdőhöz: 

teljes fürdőhöz 200 gramm szükséges

Naponta két csésze teát is megihatunk belőle. Mindenkinek megérné a fáradságot, ha évente egyszer-kétszer apróbojtorján-főzettel készített gyógyfürdőt venne. Összehúzó hatása miatt és gyógyító alkotórészei révén egyike a legértékesebb gyógynövényeinknek.

Naponta háromszor egy csésze tea gyógyítja a szívnagyobbodást, gyomor-, béltágulatokat és tüdőtágulást, továbbá a vesebántalmakat és hólyagpanaszokat, ha a teát kúraszerűen alkalmazzuk. Visszértágulat és altesti fekély gyógyításához az apróbojtorján kenőcs javallt. Májbántalom esetén teakeveréket ajánlunk: 100 gramm apróbojtorján, 100 gramm galaj és 100 gramm szagosmüge kell hozzá. Ebből naponta egy csészével kell meginni éhgyomorra, majd napközben kettővel, kortyonként.

Használt részek

Párlófű levele

Július-augusztusban a virágzó ágvégeket és a nagyobb tőleveleket gyűjtik (párlófű, apróbojtorjánfű – Agrimoniae herba). A virágok a füzérben alulról fölfelé nyílnak, az alsó részükön már termést érlelő füzérek gyógyhatása csekély. Szárításával komolyabb problémák nincsenek. A hajtásdrog szerepel a hazánkban forgalmazható drogok listáján. Bach-eszenciája a napoztatós módszerrel készül, nem az egyes virágokat, hanem a virágzó füzéreket kell a víz felszínére helyezni.

Hieronymus Bock szerint

“A párlófű egy valódi végtag-növény, kibicsaklott inakra és idegekre való, helyrehozza azokat, belsőleg és külsőleg használható, meleg és száraz hatású. A kicsi párlófű melegebb, a fehér ürömhöz hasonló. A párlófű, mondja Galénosz, szubtilis anyag, szétoszlat, megnyit és tisztít, de különösebb meleg nélkül… Kissé össze is húz. Dodonaeus és Tabernaemontanus melegnek tartják az első és száraznak a második fokon.

A sédkender hasonló a párlófűhöz, de melegebb és szárazabb, és szétoszlató és megemésztő ereje van. A párlófű leveleit és magjait használják. A másiknak viszont füvét, virágait és magvait… Az officinában égetett vizét, szirupját, piluláit … használják. A víz jó elzáródott májra, sárgaságra, vízkórságra, hosszantartó lázakra, elzáródott lépre, köhögésre, férgekre, sebes szájra, nyitott sebekre, ha mossák és gőzölik vele. A szirup hasonlóan használandó belsőleg: párlófű, borostyán, édeskömény, petrezselyem, pemetefű vagy hasonlók vizével bevéve. A pilulák kihajtják a kolerikus és sűrű nedvességeket, jók a lép és a máj elzáródására, sárgaságra…

A párlófű a régiek legfontosabb füve a máj mindenféle elzáródására, borban főzték meg és megitták, ugyanígy használva hasznos bélgörcsökre is. Ezen ital bevált hideg húgy ellen is. Az égetett víz megiva csillapítja a köhögést, eloszlatja a nyálkát, kihajtja a sárgaságot, jó lázasoknak, megöli a férgeket a testben. Hasonló hatású a kis párlófű is és mindarra jó, amire a fehér üröm, mondja Mesue.

Dioszkoridész azt mondja, hogy a párlófű porából negyed latnyi borban megiva bevált szer vörös vérhas ellen. Ha az ember e füvet borban főzi vagy csak áztatja, nagyszerű sebitalt kap, nemcsak sebekre, de fisztulákra és más nyitott károkra is. Naponta kétszer hat vagy nyolc latnyit kell meginni belőle. Erősebben hat, ha a beteg a leveleket mindennapi italába teszi és abból issza…

A párlófű levelei hájjal széttörve és melegen feltéve helyrehozzák a csúnya foltokat, főképpen ha a sebek nem jól forrtak össze és gyógyultak be. E fű használatos, ha valakinek kibicsaklott és kimarjult egy tagja. Végy párlófüvet zölden vagy szárítva, tégy hozzá búzakorpát, főzd borban, míg sűrű nem lesz, mint a kása és tedd fel melegen. Egyesek ecetben és vajban megpörkölik, a mondott bajokra ez is bevált. Az égetett víz jó a száj sebeire, mindenféle kárt meggyógyít, ha mossák és öblítik vele.

Aki kifáradt a sok menéstől, az fürdesse lábait párlófűvel, kihúzza a fáradtságot. Párlófű és örménygyökér megfőzve, esténként és reggelente a fagyott tagokat ebben mosva, néhány napon belül meggyógyítja azokat. Párlófű és istenfa vízben megfőzve növeszti a hajat, ha a kopasz részeket mossák vele.”

Edward Bach a következőképpen írta le a párlófű-eszencia (Agrimony) hatásait: “Kedélyes, vidám, elégedett emberek, akik szeretik a nyugalmat. A viták és veszekedések lehangolják, kifárasztják őket, így sok mindenről lemondanak azért, hogy mindezt elkerüljék.

Gyakran vannak problémáik, zaklatottak, nyugtalanok és gondterheltek, szenvednek testileg és lelkileg, gondjaikat mégis humoros álarc mögé rejtik. Barátként és társként nagyra értékelik őket. Gyakran nyúlnak droghoz vagy alkoholhoz azért, hogy kilátástalan helyzetükből elmeneküljenek, vagy hogy könnyebben, jó kedéllyel viseljék megpróbáltatásaikat.”