Martilapu

Évelő növény. Minden száron vöröses pikkelyek, és egyetlen virág található, mely kinyílás előtt a föld felé hajlik. A tőlevelek szívesek, öblösen karéjosak a fonákukon molyhos, fehér színű szőrzettel. A termések barna színűek, rajtuk hosszú, selymes, ezüstös szálak találhatóak. Virágzás ideje: márciustól májusig.

Mint kiváló tüdőgyógynövény, az USA-ban a kankalin gyökere gyógyászati értékkel bír a legyengült köhögés, a szamárköhögés és az asztma nedves formái esetében.

Alkalmazása

A növény pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára. Szerepel az OGYÉI tiltólistáján is.

Belsőleg

A martilapulevél (Farfarae folium) forrázata belsőleg befedi és védi a gyulladt nyálkahártyát (bevonószer), csökkenti a köhögési ingert. Légúti gyulladásoknál a sűrűbb váladékot fellazítja, megkönnyíti a köhögést.

Napi dózisa 4-6 g; ebből hideg vagy langyos vizes áztatással készítsünk kivonatot. Egy hónapnál tovább ne alkalmazzuk folyamatosan. Várandós vagy szoptatós anyák nem fogyaszthatják.

Külsőleg

Fejfájás ellen, duzzadt lábra a kifejlett leveleket a bolyhos oldalukkal borítsuk a kezelendő területre, gyakran érdemes cserélni.

Külső gyulladásokra, fekélyekre az összezúzott levelek, vagy erős főzetük használható.

Martilapu ellenjavallat: Várandós és szoptató nők, alkoholisták, májbetegek ne használják! Használata ellentmondásos, van ahol alkalmazzák, másutt betiltották.

Botanikai leírás:

Más néven lókörömfű vagy lókörmű martilapu, a fészkes-virágzatúak családjába tartozó évelő növény. Meszes, márgás, agyagos talajon homokbányák, agyagbányák csuszamlós szélén, mint pionír növény él. Patakok mentén, nyirkos réteken, természetes növénytársulásokban gyakori, kontinentális- mediterrán faj. Gyöktörzse ujjnyi vastag, hengeres, kúszó, belőle erednek a vékony, fonalas mellékgyökerek.

Szára tél végén, még a levelek megjelenése előtt fejlődik, 10-30 cm hosszú, pikkelyleveles, vöröses színű. Virága a szárak csúcsán magányosan fejlődik, kb. 2 cm átmérőjű, élénksárga, csészéje fehér bóbitaszőrökből áll. A legkorábban nyíló virágok egyike. Termése gömb formájú, bóbitás kaszatterméscsoport. Levelei a virágok után jelennek meg, a gyöktörzsből erednek, nyelesek, tőrózsát alkotnak.

Eleinte mindkét oldalon, később csak a fonákon molyhosak, 10-25 cm szélesek, szív alakúak, szögletes keretűek, fogazott szélűek.

Gyűjtése:

A növény leveleit gyűjtik, legfeljebb 3 centiméteres nyéllel. A drog szagtalan, íze keserű, fanyar, nyálkás.

Egyes vidékeken a virágát is felhasználják gyógyászati célra, hatása hasonló a levéldrogéhoz.

Februártól márciusig a virágát, áprilistól májusig a levelét, június- júliusban a teljes növényt gyűjtik.

Érdekesség:

Dohánypótszer is készíthető a szárított levelekből.