Tölgyfazuzmó

Felszíne felegyenesedő, bokros, puha szürkészöld, fonákja szennyesfehér elágazó, hasadozott. Lemezei 4-8 centiméter hosszúak.

Hatóanyagai

Drogja (Lichen quercus) lichenol everniasav-metilészter tartalmú illóolajat, orcint és szénhidrátot tartalmaz.

Az Evernia prunastri prunastri gyógyászati felhasználása már az ókori Görögországban ismert volt, ahol főzetként vagy kenőcsként használták a "méh" betegségeinek kezelésére, fáradtság ellen és összehúzószerként.

A hagyományos gyógyászatban használt zuzmók. A zuzmókat a hagyományos gyógyászatban a világ minden táján használják, ülönösen a mérsékelt égövi és sarkvidéki régiókban.

A tölgymoha az Evernia prunastri nevű tölgyfa egy bizonyos fajtájának mohája. A mohát gyógyszerkészítésre használják.

A tölgymohát bélproblémákra szedik az emberek.

A gyártás során a tölgymohát illatanyagként használják parfümökben.

A tölgymohát néha famohának is nevezik, de más termékeket is. A félreértések elkerülése érdekében keresse a tudományos nevet: Evernia prunastri.

Leírás:

Az Evernia prunastri vagy tölgymoha a Parmeliaceae családba tartozó zuzmó. Az Evernia nemzetség mintegy tíz különböző fajt tartalmaz.

A tali (a zuzmó vegetatív teste) bokor alakú, és nagy csomókat alkotva nő össze. A talus lapos és erősen elágazó. Bokrok és lombhullató fák, például tölgyek, gyümölcsfák és feketerigók törzsén és ágain nő, de néha fenyőkön is előfordul.

Száraz állapotban a zöldtől a világos fehéres-zöldig terjedő színű, nedvesen pedig a sötétzöldtől a sárgászöldig terjedő színű.

A tölgymoha hasonlít a fa mohára (Pseudevernia furfuracea) és az öregember szakállára, és nagyon érzékeny a légszennyezésre.

Felhasznált növényi részek: Az egész talpazatot használják, és különböző módon kezelik az aromás anyagok kivonása érdekében.

Évente körülbelül 9000 tonna tölgymohát gyűjtenek, általában a parafatölgyről és a gyümölcsfákról.

A zuzmót elsősorban Közép- és Dél-Európában, de Marokkóban és Algériában is gyűjtik.

A tölgymoha elsősorban a tölgyfák törzsén és ágain nő, de gyakran megtalálható más lombhullató fák és tűlevelűek, például fenyők és fenyőfélék kérgén is. A tölgymohák tövei rövidek (3-4 cm hosszúak) és bokrosak, és a kéregben nagy csomókat alkotva nőnek össze. A tölgymoha talusa lapos és pántos. Ezek is erősen elágazóak, a szarvasagancs formájára emlékeztetnek. A tölgymoha színe száraz állapotban a zöldtől a zöldes-fehérig terjed, nedves állapotban pedig sötét olajzöldtől a sárgászöldig. Száraz állapotban durva, nedvesen gumiszerű. A modern parfümkészítésben széles körben használják.

A tölgymoha az egyik leggyakrabban használt alapanyag, különösen a chypre és a Fougère típusú parfümökben. Gyakran használják fixálószerként, amely nemcsak a kompozíció tartósságát javítja, hanem finom erdei, gazdag és földes aromát kölcsönöz az illatkompozíciónak, természetes, nedves és krémesen lágy nyomot hagyva.

A tölgymoha egészségügyi előnyei, felhasználása és állításai

A tölgymoha a lichenol, a klóratranol és az atranol nevű anyagokat tartalmazza, hogy csak néhányat említsünk.

Az illóolaj antiszeptikus, lágyító és köptető tulajdonságokkal rendelkezik.

A tölgymoha soha nem játszott nagy szerepet a gyógynövénygyógyászatban, és a gyógynövényekről rendelkezésre álló szakirodalomban nem sok szó esik róla.

Még mindig van néhány utalás arra, hogy az aromaterápiában fejfájás vagy arcüreggyulladás kezelésére használják.

E zuzmó illatanyagait széles körben használják a parfümiparban, és más illatanyagokhoz is kiváló fixáló (stabilizáló vagy tartósítószer).

Amikor a tölgymohát aromatikus termékekhez való felhasználás céljából gyűjtik, gyakran keveredik a famohával (Pseudevernia furfuracea), akár szándékosan, akár "szennyeződésként". A famoha aromásabb, mint a tölgymoha, de illatanyag-fixálószerként gyengébb.

Tölgymoha - Evernia prunastri

Az ókorban Görögországból és Ciprusról importálták Egyiptomba, és a bebalzsamozott múmiák borogatásához használták. A gyógynövény nyomait az i. e. 1900 körüli időkből származó sírokban találták meg. A zuzmót legalább az 1300-as évek óta használják illatanyagként.

Az 1500-as években Európa-szerte elterjedt illatanyagként zacskókban (gyógynövényekkel és aromás összetevőkkel töltött kis szövet illatosító zacskó), valamint porított formában parókák púderezéséhez. Az 1700-as évek közepétől a zuzmót tinktúra formájában használták (alkohol alapú) parfümökben.

A tésztakészítésben kovászként és a kenyér ízesítésére (kovászos kenyér) is használják. Ezenkívül a sörben a komló (Humulus lupulus) helyett is használták.

A zuzmó kivonatát bizonyos mértékig fűszerezésre használják az élelmiszeriparban.

Adagolás és alkalmazás

A tölgymohának mint gyógynövénynek eddig nincs megállapított terápiás dózisa.

A tölgymoha lehetséges mellékhatásai és kölcsönhatásai

Kerülni kell az ismert bőrérzékenységi problémákkal küzdő embereknek, és általában nem is.